Hír: Kanadai_WA_3D_VB
(Kategória: Egyéb)
Küldte: tjozsika
2019 September 27 Friday - 15.44

Szeretném megköszönni a RING SE támogatását melyet a kanadai WA 3D Világbajnokságon való részvételemhez nyújtott. Külön köszönet az év közben nyújtott biztatásért a világbajnokság idején a szurkolásért az egyesületi tagoknak. Öröm egy ilyen közösséghez tartozni még akkor is, ha az edzésekre nem igazán tudok járni és gyakorlatilag csak a versenyeken találkozunk.
Év elején még nagyon kétséges volt, hogy kijutok-e egyáltalán mert még nem volt meg a fedezet a verseny költségeire. A magyar csapat többi tagja már rég megvette a jegyet amikor én még csak gyűjtögettem és szaladgáltam a szponzorok után. Szerencsére barátok is besegítettek a gyűjtésbe és a szponzorszerzésbe így aztán valósággá válhatott a tengerentúli utazás.
Nagyon készültem hiszen Kanadában teljesen más méretű és zónájú állatokra lőnek mint Európában. Ezeket igyekeztem memorizálni ami nem kis segítség volt. Április végére az íjam is elkészült, így elkezdhettem a tényleges felkészülést. Minden szabadidőmet – már amit a munkám engedett-igyekeztem lövéssel tölteni. Sokat jártam az osztrák pályákra is -ebben nagyon sokat segített Bulin Andi hiszen akkor sokszor nála aludtam, mert ugye egy napra nem érdemes kimenni. Emellett még a válogatott keret formaruháját is szerveznem kellett, mert itt készült Győrben.
Augusztus 30-án reggel jött hozzánk Midesz és 10 óra körül elindultunk Budapestre, 13 órára kellett megjelenni és 15 órakor indult a gép Torontóba. Repültünk 10 órát de szerencsésen megérkeztünk. Kicsit kényelmetlen volt az út mert tele volt a repülőgép és nem lehetett lazábban ülni. Átszállás Torontóban kicsit bonyolult volt még buszozni is kellett, de mire odaértünk a beszálló kapuhoz kiderült, hogy a Calgaryba induló gépet 2,5 órával később indítják. Ez némi fejtörést okozott, mert Calgaryban az autós cég csak hajnali 1-ig volt nyitva. Újabb 4 óra repülés után leszálltunk Calgaryban, mi a csomagokat vadásztuk Attila meg felvette a bérautót. Közepes autót béreltünk de náluk az kicsi mint kiderült ezért becserélte egy számmal nagyobbra. A másikban el sem fért volna 3 bőrönd 3 hátitáska meg két íjszállító bőrönd. Útra keltünk és újabb 5 óra autózás várt ránk. Lac La Bich-re reggel értünk oda fél 7 körül (ottani időben). Hogy érthető legyen 24 órát utaztunk összesen. A szállodában felvettük a szobánkat megreggeliztünk és lefeküdtünk aludni. Délután kimentünk a versenyközpontba és vásároltunk. Na itt volt az a pont mikor leesett az állunk. A városban mindenhol táblákon, kirakatokban feliratokkal köszöntötték az íjászokat a résztvevő országok zászlói fel voltak festve vagy ragasztva. Az íjászközponthoz vezető köves utat leaszfaltozták parkolót építettek. A képeken is látszik mennyire készültek. Az utcán leszólítottak minket- honnan jöttünk, mennyit utaztunk stb. kérdésekkel. A nagy bevásárló központban is sikerünk volt. Szóval fogadtatásból jelest érdemelnek. Helyi segítők voltak a rendezvényen általában idősebb korosztály. Gyorsan összebarátkoztam a büfés hölgyekkel, hogy kávém legyen mindig. Aztán már szokás lett, hogy minden nap megölelgettek, érdeklődtek hogy állok stb. A meglepetés akkor ért mikor kimentem a központi épület mögé a belövő pályára. Amit láttam az kb. 20 db fogó, ebből kb. 6 fogón állat kép volt őz vagy pulyka a többin lőlap. 3D-s állat egy darab sem… Ez volt ami legjobban érdekelt de nyoma sem volt állatoknak. Észre vettük, hogy van egy bekerített terület amit hét lakat alatt őríztek ..na oda voltak bezárva. A szállodában szorgosan nézegettem a képeket, mert éreztem hogy ezeket az állatokat én majd csak a versenypályán fogom látni… úgy is lett. Első versenynap aztán reggel megjelent a belövőn 4 db állat amiből kettőre nem is lőttünk a verseny alatt. Attila reggel észrevette, hogy viszik ki az állatokat utánfutóval és le akarta fotózni. De csak akarta, mert egy férfi elé vetődött és közölte „NO FOTÓ”. Na ennyit arról, hogy megnézzük az állatokat.
A regisztráció rendben lezajlott, nagyon meg lettünk dícsérve a szép ruhánk miatt. Ez azért volt mert mindig bajuk volt a magyarok formaruhájával. Itt nagyon komolyan veszik dresszkódot. Az első hivatalos napon edzés volt és fegyverellenőrzés. Na itt a Midesz és az én íjamat leragasztották szép zöld szigetelőszalaggal nehogy lecseréljük a karokat vagy állítgassuk. Nem mintha lenne fonterő korlát vagy valami más szabály, de az tuti, hogy egész héten összeszerelve kellett tartanunk. Gyurci íja BB nem fért át a karikán, 1mm plusz volt ezért a súlyt átrakatták vele alulra. Naná, hogy az íj stabilitása teljesen más lett.
Az alvás nekem kicsit gondot okozott- másoknak is- ugyanis ottani időben mindig felébredtem hajnali kettőkor pisilni. Ilyen az élet. Itthon már nagylány módjára átaludtam az éjszakát 53 éve de itt felébredtem. Pedig ha valaki tud jól aludni az én vagyok.
A parkolóban segítő öregurakkal is összebarátkoztunk. Az egyik mesélte, hogy előző héten a verseny területén 14 medvét lőtt ki csak ő. Mindenki medvét lesett a szabadidejében úgy látszik, mert a versenyzők elég sok fotót és videót töltöttek fel.
Az első versenynap jó kis csapatba kerültem anglia, ausztria, mexiko és én. Az osztrák Heildissel lőttem párban ami jó volt nagyon egy a ritmusunk. A másik két lány jókat vihogott mi meg nem értettük mi a bajuk. Kibökték.. hogy egyszerre kukkerozunk egyszerre állunk a karóhoz… Heildis lő Piros lő Heildis lő Piros lő egyszerre meg kilépünk… Tényleg így volt. Jól kezdtem úgyhogy egy kicsit jót tett az önbizalmamnak. Aztán jött egy krokodil 25 méterre pici zónával.. lőttem rajta 11-10-et a többiek meg alá és fölé el sem találták. Jól éreztem magam, de nagyon jól meg kellett vizsgálni az állatokat ugyanis a 8as zóna általában felezve volt.
Kép: http://ringse.hu/e107_images/newspost_images/borz.jpg

Ha ezt megnézitek akkor látszik a zóna de csak az első fele volt nyolcas a felezővonal mögött már csak 5 pontot ért. Nagyon sok ilyen állat volt és sokszor nagyon kicsi volt a 8-as terület. Lőttem 21 db 11-10 est így lett 380 pontom a 480 pontból ami 7,9 pontátlag teljesen jó. De csak a 4. helyre volt elég. Igaz nagyon kicsi pontkülönbségek voltak az első 4 között.
Pihenés, vacsi, indián folklórest 9-ig aztán alvás. Nagyon jó és hangulatos bemutatót tartottak a helyi indián törzs tagjai. Lehetett velük fotózkodni táncolni.
A következő nap erősorrend volt, úgyhogy a feszültség tapintható volt a csapatban, főleg azért mert egy kanadai csaj is bekerült hozzánk. Meg a pontszám különbségek is kicsik voltak. Jól kezdtem 4 db 10 essel aztán haladtunk és elkezdett zuhogni az eső vizes lett a tab és lecsúszott az idegről belőttem az állat alá a második vesszővel -az első 10 volt. Utána kínlódtam csúszott minden hiába törölgettem, voltak benézős állatok is. Sok lett az ötös meg még két mellé is becsúszott. Lemaradtam a többiektől és rendbe raktam a fejem így még sikerült visszahoznom valamennyit a pontokból. de csak 337 pont lett. Tudtam, hogy nagy a baj azt hittem ebben a mezőnyben legalább 10 helyet visszacsúsztam, de kiderült, hogy csak két helyet estem a listán. Mikor beértem találkoztam Gyurcival - ő is akkor kezdett el össze-vissza lőni mikor megeredt az eső. Ő sokkal többet csúszott sajnos. Apa már várt és 3 kint élő magyar is akik három órát autóztak, hogy találkozhassanak velünk. Kaptunk tőlük frissen sütött csokis kalácsot amit délután szétosztottunk és megettünk. Apropó kaja—svédasztalos vacsorák voltak és 500 embert etettek röpke egy óra alatt. Két oszlopban volt a kaja és négy oszlopban szedtünk. Majd a szlovákoknak elmeséljük, hogy kell ezt csinálni. Egyébként jó kaja volt, sok saláta és többféle sült hús (hal-marha-csirke) volt minden este. Na meg a desszert és sok gyümölcs.
Este megint volt folklór program – étel kostolót tartottak a kint élő nemzetek- franciák, arabok, filippinek stb. és kézműves vásár is volt.
Nagyon jó barátságot kötöttünk már az első nap Nándival, aki szintén ott él és vele nagyon sokszor találkoztunk, azon kívül neten tartottuk a kapcsolatot és mindenben segített. Nagyon jó fej és mindenben számíthattunk rá. Első nap még a templomot is kinyitatta nekünk, hogy gyertyát tudjunk gyújtani. A megnyitón találkoztunk Gyula bácsival is és kedves feleségével is akik később meg látogattak minket a hotelben és egyik délután mi is elmentünk a gyönyörű házukba. Mellesleg a teraszán lőtt le egy medvét.
A kiesős forduló napja nem volt túl szerencsés számomra. 16.10-re voltam beosztva lőni. Pihentünk a szállodában és fél 1 re mentünk ki a versenyközpontba. Kávéztunk, összeszereltünk és mire lőttünk volna – 1 órakor- közölték, hogy a belövő pálya bezárt. Mondtam ez nem lehet igaz… aztán kb. fél óra múlva közölték, hogy kinyitják de figyeljünk egymásra mert már nem irányított belövés lesz. Midesszel lőttünk. Jól ment a dolog. Aztán pihenő és megbeszéltük, hogy 3 órakor újra lövünk. Éppen felálltam, hogy felvegyem a tegezem és még gyakoroljak kicsit mikor szólítottak, hogy mennem kell ki a célomhoz. Na akkor lövésről már szó sem lehetett. Kigyalogoltunk és vártuk az ellenfelet. De legalább a Pittalugával mehettem ki. Akkor vártunk kb. fél órát mire kiértek a beírókkal. A francia lányt kaptam aki az előző párbajból győztesen került ki és teljesen fel volt pörögve. Az első cél disznó volt, de nem lett jó a lövés csak 8-as. A következő a kicsi róka messze balos 5-ös aztán fehér farkas messze lefelé alacsony lett – a franciáé magas szerintem benéztük a távot. Fém magaslesről lefelé viziló picike zónával -gyakorlatilag magam alá lőttem ami nem furcsa hála Torma Józsinak- csakhogy a keresztbe lévő fémrúd miatt sehogy se sikerült jól beállnom, hogy az alsó kar ne csapódjon a fémhez. A francia csajnak könnyebb volt kicsit, mert legalább 20 cm-vel magasabb volt nálam de az övé sem lett jobb. Aztán egy őz jó magassággal de jobbos és a végén a vidra -na az legalább jó lett de már késő volt. Számomra vége lett a versenynek. Nem tudom mi volt az ok, de biztos hogy belejátszott hogy itteni idő szerint éjfél körül lőttem, sokat kellett várni, kevesebbet tudtam belőni mint kellett volna azt is jóval korábban. Bosszantott a dolog, de aztán már azon dolgoztam, hogy Midesznek segítsek.
Ami nehéz volt -sok állaton nagyon kicsi volt a nyolcas zóna és nagyon meg kellett nézni az állatok méretét mert becsaphatott. Néha nem hittünk a szemünknek. Volt ahol olyan talajról lőttünk ami csupa moha volt és mozgott a lábunk alatt. Na ott aztán nem lehetett stabilan beállni. Shrek mocsár volt. Voltak irreálisan nagy állataik amik nagyon szépek voltak egyébként, de becsapósak, mert nehéz volt eldönteni, hogy messze van vagy még messzebb. A sokszor elfelezett nyolcas zónák sokkal nagyobb precizitást igényeltek. Nem volt jellemző, hogy túl közel lettek volna a célok néhány kivétellel. Az időeltolódás kezelése – hiába éreztem úgy hogy minden rendben, mégsem volt mert hajnali kettőkor mindig felébredtem és utána nehéz volt visszaaludni.
Ennek ellenére minden percét élveztem és már megint sok tanulságot le tudtam vonni, amit remélem később majd fel tudok használni. A kedvenc állatom a nyúltilop volt, ők Jackalopnak hívják.
Kép: http://ringse.hu/e107_images/newspost_images/nyul.jpg

Valami mitológiai állat. Na ezen mindkét nap 10-est lőttem azaz 40 pontot hozott nekem -pedig nem volt közel és nem is nagy. Valahogy a haverom lett!
A mi kategóriánkban rendesen átalakult a sorrend az első helyről kipöckölte egyik olasz a másikat. Az osztrák legyőzte a kanadait. A sorrend Ausztria-Olaszország-Kanada. A nagy esélyes Vannini a 4. lett.
A bankett jó volt, becsempésztük Nándit is. A többiek azon már nem voltak ott, hamar ágyba bújtunk mert reggel korán indultunk vissza Calgaryba és megkezdtük a nagy hazautazást. Vasárnap reggel 6-kor indultunk ottani időben hétfőn délután 1 kor érkeztünk itteni időben.
Örülök, hogy megoszthattam veletek a történetet. Nézzétek meg a fotókat is és akkor a történethez tudjátok kötni.
Még egyszer köszönök mindent!

Piros

Képek:
klikk ide
klikk ide



Ezen hír származási helye: Ring Íjász Sportegyesület
( http://ringse.hu/news.php?extend.454 )


Oldal létrehozási idő: 0.0254 másodperc, 0.0030 lekérdezési idő.